Tájfutóként 34-szeres magyar bajnok volt, de kipróbálta magát sífutásban is, melyben hatszor lett országos bajnok. Ő volt a magyar amatőr futóélet egyik legnagyobb alakja.

Az 1970-es tájfutó-világbajnokságon ezüstérmet szerzett váltóban, 1972-ben azonban már első magyarként övé lett az egyéni világbajnoki cím. 1976-ban világbajnoki bronzérmet nyert a magyar tájfutó váltóval, és még ugyanebben az évben első nem skandinávként megnyerte a Svédországban rendezett ötnapos tájfutó versenyt, az O-Ringent.

Maratonfutásban is kiváló eredményeket ért el. 1972-ben hazai sporttörténelmet írt, amikor elindult a csepeli maratonon, nők ugyanis addig nem indulhattak a klasszikus számban. A versenyt nemcsak lefutotta, hanem három órán belüli idejével Európa leggyorsabb női maratonfutója lett, 1976-ban elért 2:48:22 órás ideje 1982-ig magyar csúcs volt.

1980 és 1990 között a magyar tájfutó válogatott szövetségi kapitányaként tevékenykedett, az 1990-es években a Nemzetközi Tájfutó Szövetség elnökségi tagjaként az elitprogramok - világbajnokságok, világversenyek - szervezéséért felelt. 2012-ben a Magyar Olimpiai Bizottság alelnökévé választották. Dolgozott az Országos Egészségfejlesztési Intézetben, 2004 októberéig a Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány elnöke, 2009-2011 között a Nemzeti Szabadidősport Szövetség elnöke volt.

 A tájfutó pályafutása után edzőként és szövetségi kapitányként is tevékenykedett, profi és amatőr futók számára edzéstervet készített, a mozgást állandóan népszerűsítette és az idősek sportolását az Országos Gyalogló Idősek Klubhálózatában (OGYIK) szervezte.

 Tavaly márciusban a Nemzet Sportolói közé jelölték az elhunyt Székely Éva helyére.

A 76 éves futólegenda hosszan tartó, súlyos betegség után hunyt el. Nyugodjék békében!