Egy év kihagyás után megkezdte a felkészülését látássérült sízőnk a következő szezonra. Balogh Zsolt Hintertuxon edzett trénerével, Fábián Attilával, és bár nagyon vágyott vissza a sípályára, öröme mégsem felhőtlen. Egy kulcsfontosságú tag ugyanis még hiányzik a csapatból: egy vezető, aki segíti Zsoltot a pályák teljesítésében.
Az első magyar válogatott látássérült síversenyzőnk a tavalyi paralimpiát követően vezető nélkül maradt. Egy olyan sporttársra van szüksége, aki előre begyakorolt módszerekkel segíti őt a pályán való tájékozódásban, hogy valódi versenytempóban sízhessen, és balesetmentesen érjen célba.
„Összességében jól vagyok, mert újra edzünk. Több mint egy év kihagyás után április végén jutottunk ki először sípályára edzőmmel, Fábián Attilával. Hiányzott már a sízés, mert nagyon szeretem ezt csinálni, de eddig sajnos a hobbisízés is elmaradt vezető hiányában” - mondta Zsolt.
„Amit a leendő vezető belead az az idő és az energia, mi pedig az élményt tudjuk adni, az eredményt és a közös sikert. Mivel fizetést nem tudunk biztosítani, ezért nehéz olyan embert találni, aki vállalja velem télen a sízést. Az is fontos szempont, hogy tudjon síelni az illető. Volt olyan, aki jelentkezett, hogy kijönne, de nem tud síelni. Nyilván egy stabil sízőt keresünk, előny, ha van versenyzői múltja, de nem feltétel. Fontos, hogy el kell tudnia vonatkoztatni attól, hogy ő hogyan síel, miközben engem vezet. Ezért is kell a biztos sítudás, ugyanis az én pozíciómnak megfelelő instrukciókat kell, hogy adjon. Jelentkezők a májusi edzésünkre is akadtak, de hiába ígérték néhányan, hogy talán eljönnek, amikor indulni kellett volna, akkor már senki nem ült be az autóba, csak ketten utaztunk ki a gleccserre Attilával. Keresünk továbbra is, és reménykedünk, hogy találunk valakit, aki szívesen lesz a vezetőm, és szeretné ezt csinálni.”
Ami fontos tudnivaló a leendő vezető számára, hogy az idei tél folyamán a közös edzés és a versenyzés miatt 40-50 napot kellene a sípályán kint tartózkodnia Zsoltékkal. A havas edzésnapok száma tovább növekszik majd, ahogy közeledik a paralimpia. Látássérült versenyzőnk számára a 4 éves ciklusból egy év így is kiesett, mivel tavaly a téli paralimpia után a korábbi vezető, Bocsi Bence abbahagyta a sízést, miután megváltoztak életkörülményei, és nem tudta folytatni az éveken át tartó közös munkát.
„Realista vagyok, bármennyire is szeretnék sízni, ha nincs kivel, akkor úgy sincs esélye a dolognak. Én annyira optimista voltam, hogy lesz vezetőm, hogy múlt ősszel vettem éves síbérletet is. Végül csak egy napot használtam a bérletet, hiába próbálkoztam, hogy valaki jöjjön velem, nem jött össze. Egész télen, amikor mások mondták, hogy mennek sízni, nagyon rosszul érintett lelkileg. De fizikálisan sem vagyok egyelőre a topon. Nyilván egy évvel, ezelőtt sokkal jobb edzettségi szinten voltam. De ha van cél, akkor a fizikumáért is többet tesz meg az ember. Attilával mindketten elkezdtük a szárazedzéseket is, mielőtt kiutaztunk sízni. Jót edzettünk a gleccseren is. Ugyan a 8 nap kint töltött időből 6 napon nagy volt a köd, ami engem nem befolyásol, de Attilát zavarta. Én ködben jobban sízek, ő meg, amikor lát, akkor gyorsabb…” – tette hozzá Zsolt.
Attilával ugyanúgy tud edzeni, mintha a vezetője lenne, de ez a felállás azért nem előnyös, mivel így nem látja Zsolt teljes mozgását, ezért nem tud edzői szemmel látni és javítani. A következő havas edzést októberre tervezik, de ha van guide-jelölt, aki ki szeretné próbálni a közös sízést, akkor június végén nyílna rá lehetőség. A vezető egy jó hangulatú, lelkes kettőshöz csatlakozna, akik mindent megtesznek majd, hogy az új csapattag gyorsan megtalálja a helyét, és megtanulja feladatát. Addig is Zsolt szorgalmasan végzi a szárazedzéseket, emellett kedvenc nyári hobbijával, a tandemkerékpározással tartja meg állóképességét.
Kapcsolatfelvétel:
