Az előzetes elvárasokat magasan felülmúlta Gyallai Soma, aki nem csak a jövő évi világbajnokságra és világkupára kvalifikálta magát, de ott lehetett az idei östrsundi vébén is. Szezonbeli szerepléseiről, bakancslistáról és a biatlon csapatról beszélt a vele készült interjúnkban.

 - Te az a típusú ember vagy, aki harcol az utolsó pillanatig?

 - Igen, én így gondolom. A biatlonban csak így lehet versenyezni, harcolni az utolsó pillanatig, mert sosem lehet tudni, kinek, hogy megy az adott verseny. Egy hirtelen jött szél, egy heves havazás, egy pillanatnyi dekoncentráltság: ezek közül bármikor bármely közbejöhetnek bárkinél, és rögtön borítja a versenyét. A lényeg, hogy az utolsó méterig dolgozni kell, kihozni magamból a maximumot. Ha másért nem, azért mert, egy rossz verseny a legjobb edzés.

- Felidéznéd azt a versenyt, ahol 10 kilométeren sikerült kivívnod az indulás jogát a vébére?

- Nekem a szezon legjobb versenye Minszk-ben, Fehéroroszországban jött össze, az Európa Bajnokságon. A pálya nagyon feküdt nekem, tudtam, hogy itt képes vagyok jól végigmenni bármiféle erőnléti taktikázás nélkül. A rajthoz nyomás nélkül álltam oda, nem volt már rajtam semmi teher, mert elvileg a Vb-re már véget ért a kvalifikáció, az IBU kupára pedig a pontjaim biztosították indulási jogomat a következő trimeszterben is. Ahogy arra számítottam, az első kör nagyon jól ment, és csak egyszer hibáztam. Ezek után nagy lendülettel mentem ki a 2. körre, és próbáltam elmenni a körülöttem versenyzőkkel, ami sikerült is. A 2. lövészetnél, a 3. lövés után ért utol az „izgulás”, hogy sikerüljön az utolsó kettőt is lelőnöm. Sikerült, és akkor már tudtam, hogy ez egy jó verseny lehet, így az utolsó körre minden energiámat mozgósítottam, nyomtam, amíg át nem értem a célvonalon. Tarjei Bö már ekkor bent volt a célban, győztes idővel, így a 2:55 hátrányom végleges volt. Már ekkor nagyon örültem, de amikor megtudtam, hogy 123 pontom lett, azt alig bírtam elhinni. Ezzel ugyanis világkupa és világbajnoki szintet futottam, habár akkor még csak úgy volt, hogy következő évi Vb-re. De ez is felfoghatatlan volt. Rá 5 napra jött a derült égből villámcsapás, persze jó értelemben. Az IBU, Szőcs Emőke levele után, engedélyezte, hogy részt vehessek az östrsundi vébén. Ez volt az a pont, amikor kétszeresen örültem egy verseny eredményének, és 2 napig a felhők felett jártam. Így meg lett az a célkitűzésem, hogy juniorként felnőtt VB-n indulhassak, és meg lett minden versenytípusból az edző rajtszám egy szezonban (junior és felnőtt IBU, valamint a Világ Kupa), ami számomra bakancslistás célkitűzés teljesülését jelentette, és ez a minszki verseny volt rá az utolsó lehetőségem.

- Az utóbbi szezonokhoz képest mi változott?

- Ami nagy előrelépés volt, hogy végre egy csapattal tudtuk végig nyomni a szezont. Emő már ismert minket, tudta, hogy kivel, hogyan kell bánni, ki, hogy viselkedik a szeles időben, és ezeket milyen módon kell kezelni a belövésnél. Régen volt már olyan, hogy 4-en kezdtünk el IBU-kupázni, és ugyanaz a négy ember fejezte be, nem esett ki senki a csapatból. A bent maradáshoz szükséges 250 pontot idén mindenki simán tudta hozni. A csapatunk nagyon jól összeszokott, és kiváló hangulatban teltek a versenyek. Ez szerintem mindenkinek plusz motivációt adott, hogy csapattal tudjon tovább utazni a következő versenyekre, edzőtáborokra.

Ami szinte hihetetlen, és a többi ország is alig akarta elhinni, hogy 1 edzővel nyomtuk a szezont. Emő waxolt, tartotta az edzéseket, belövetett minket, és ha kellett, akkor lelki támogatást is adott. Amit ezúton is szeretnék neki megköszönni.

- Húzóerő számodra Panyik Dávid szereplése?

- Nagy húzóerő igen, erős motiváció számomra az. Úgy gondolkodom, hogy ha ő megtudja csinálni, akkor én is képes vagyok rá, és így küzdök addig, amíg nem sikerül. A másik fontos szempont, hogy nagyon jóban vagyunk, és jobb a versenyhangulat is, ha mind a ketten elindulunk, de azért küzdeni kell, hogy mindenhova el tudjak utazni, ahova ő is.

- Milyen lesz a felkészülés programja a következő verseny szezon előtt?

- A pontos programot május elején fogjuk megkapni, ezidáig fakultatív edzéseket végeztünk, csak az edzés óraszáma volt meghatározva és ezek intenzitása, de szabadon választott sportban. Bízunk benne, hogy az idei nyári felkészülésünk rendben fog zajlani, sokat tudunk edzőtáborozni, és a köztes itthon töltött időben pedig Dáviddal próbálunk meg minél többet közösen edzeni, ugyan is közel lakunk egymáshoz. A tél még messze van, de reménykedünk benne, hogy akkor is minden rendben fog menni.

A hét elején a válogatott keret egy terheléses vizsgálaton vett részt, ami meglepően komplexnek bizonyult, reflex teszttel, kognitív képességek- , és robbanékonyság tesztelésével, valamint futópadon való futással. Itt 2 perces ciklusokban futottunk 30 mp pihenővel, ami alatt a laktát szintet nézték. Ez nagyon fontos az alapozás előtt, hogy megfelelő pulzustartományban edzünk, így elkerülve a túledzést, vagy az aluledzést. Persze ez csak egy a rengeteg információ közül, amit majd kapunk a tesztek értékelésekor.

- Mi a célod a folytatásban?

- Idén nyáron még junior vagyok, ezért a nyári biathlon VB-n utolsó évesként a minél szebb szereplés a cél. De, ezen felül természetes a Biathlon Világbajnokság a fő cél, hogy arra minél jobban fel tudjunk készülni, ez még messzinek tűnik, de a nyári felkészülés meghatározó lesz a télre nézve. Ezen felül bízunk benne Dáviddal, hogy a meglévő VK szintünkkel, esetleg az első trimeszterben lesz szabad helyünk a világkupán.

- Miben szeretnél fejlődni?

- Síkon és enyhe emelkedőkön nagyon jól el tudok menni a mezőnnyel, de amint meredek felfelék jönnek, sajnos sokat kapok a versenytársaktól. Ezért amiben nagyot szeretnék előre lépni, az a hegymeneten való sífutás. Ebben és a lövészetben kellene sokat fejlődnöm. A tavalyi szezont egy új tussal kezdtem, és nem volt időnk tökéletesen beállítani, így a szezon közben állítgattunk rajta, ami nem a legjobb megoldás. Most már megvan a végleges kialakítás, így már csak a „finom hangolások” vannak hátra, és hogy ezeket megszokjam.